Egyre érzékelhetőbb a szélsőséges időjárás hatása a hazai növénytermesztésben, elsősorban a gyümölcsösökben. Új növényfajták nemesítése és technológiai beruházások nyújthatnak némi védelmet.
Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka
Súlyos kihívások elé állítja Magyarországot a klímaváltozás. A nyár hőhullámai után néhány nap alatt többhavi csapadékmennyiség esett a Közép-Európa fölötti ciklonból. A szélsőséges változást jelzi a Duna rekordközeli árhulláma és más folyóink vízszintje. A klímaváltozás az élelmezésbiztonság szempontjából jelenti a legsúlyosabb fenyegetést, elsősorban a növénytermesztésben. Versenyt futunk az idővel, és vesztésre állunk: az alkalmazkodóképesség hátrányban van a környezeti változásokkal szemben.
Noha a víz tárolása, az öntözhetőség és az adottságaink hatékonyabb kihasználása egyre gyakoribb beszédtéma, érdemi változást csak kevesen tapasztalnak. Ezt részben a rossz megközelítés okozza, mivel az élelmiszer-előállítás kihívásaiban a természet változásához hasonló súllyal jelenik meg a társadalmi változás is.
Noha idén nem volt a 2022. évihez hasonló aszály, az ország egyes területein az időjárásnak legjobban ellenálló szántóföldi növények is súlyos károkat szenvedtek, más régiókban viszont jó termés örvendezteti a gazdákat. Az igazi veszteségek azonban nem a szántókat sújtják, Magyarországon a gyümölcstermesztés került nagy veszélybe, s az utóbbi évtized több áldozatot szedett.
A szélsőséges időjárás a gyümölcsösökben okozza a legnagyobb károkat. A klímaváltozás közvetlen és közvetett hatásokkal jár. A közvetlen hatások közé sorolható a sokévi átlagnál magasabb átlaghőmérséklet, valamint a száraz és extrém csapadékos időszakok szélsőséges váltakozása. A hőmérsékleti anomáliák közül a jóval enyhébb telek jelentik a kockázatot, ráadásul a csapadékrekordokat pont azokban a hónapokban tapasztalhatjuk, amikor a legnagyobb károkat szenvedik el a növények.
Rémisztő a 2010-es évek eleje óta bekövetkezett átalakulás:
Magyarország éghajlata már nem alkalmas a legtöbb bogyós gyümölcs, a málna, a szeder, a ribizli és az egres termesztésére.
Még az ezredfordulón is meghatározó volt hazánk málnatermesztése, a korábbi évtizedekben pedig mi láttuk el a környező országok piacait mélyhűtött alapanyaggal. A málnatermesztés mára szinte megszűnt, a gyümölcsöt már csak kistermelőktől és importból lehet beszerezni, hazai árualap nincs. A bogyósokkal a jövőben sem lehet számolni, mivel nincs olyan technológia, amely megvédené a hűvösebb és csapadékosabb éghajlaton termő növényeket a megváltozott viszonyoktól.
A legtöbb hazai gyümölcsültetvény hosszú évek óta védtelen a megváltozott időjárási körülményekkel szemben. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a FruitVeb – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet az utóbbi évtized tapasztalatait figyelembe véve kiemeli, a hazai ültetvények mintegy fele nem versenyképes, és teljes megújítás nélkül remény sincs arra, hogy piacképes minőségű és mennyiségű termést adjon.
Közvetlen pusztító hatással van az ültetvényekre a jégeső és a tavaszi fagy. Nem új keletű, hogy
az éjszakai fagy akár április végén is tapasztalható,
előfordulási kockázata nem változott az utóbbi száz évben. Nagy különbség azonban, hogy a tél és a tavasz eleje ma jóval enyhébb, emiatt a virágzás hamarabb kezdődik. A korai virágzás sokkal védtelenebbé teszi a fákat, így már nemcsak az érzékeny kajszibarack van kitéve a jelentős vagy teljes terméskiesésnek, de a hagyományosan később virágzó meggy, cseresznye, szilva és körte is jóval sérülékenyebb.
Hogyan változott meg az időjárás?
A szakmai szervezetek összesítése szerint szélsőségesebb és melegebb lett a hazai időjárás. A szélsőségeket jól jelzi, hogy a csapadékos napok száma úgy csökkent 17 nappal, hogy közben a 20 milliméternyi csapadékot adó napok száma növekedett, vagyis egyszerre több csapadék hull. A hőmérséklet nemcsak a nyári, de a téli hónapokban is magasabb, mint az ezredforduló előtt. A fagyos napok átlagos száma 120-ról 105-re csökkent, a Dél-Alföldön a hőhullámos napoké – amikor a napi középhőmérséklet 25 fok felett van – 12-16 nappal nőtt.
A másik súlyos problémát közvetett tényezők okozzák. Az utóbbi évtizedekben kevés termelő végzett nagyobb beruházást. A gyümölcsfák életkora a legtöbb helyen harminc–ötven év. Ez nemcsak az alapból rosszabb mennyiségi és minőségi kilátások miatt kedvezőtlen, hanem azért is, mert a fél évszázada ültetett gyümölcsfák nem a jelenlegi éghajlati viszonyokra lettek nemesítve. A gazdák nem tudnak védekezni a tavaszi fagyok ellen, jobb híján végignézik, ahogy a jég elveri a termést, egyre viharosabb és csapadékosabb a május és a június, s elkerülhetetlen az élősködők és a növénybetegségek elleni folyamatos védekezés.
Ha a termelő mindent körültekintően és szakszerűen elvégzett, akkor is megvan annak a kockázata, hogy a termés minőségét – ez elsősorban a meggyre és a cseresznyére igaz – a szüret előtti napokban pillanatok alatt tönkreteszi a szélsőségesen csapadékos, hűvös idő vagy az extrém forróság.
Ha az elöregedő, technológiailag elmaradott ültetvény tulajdonosának szerencséje van, és elkerüli a károkat, akkor sem valószínű, hogy boldog lehet a végén, mivel szinte biztos, hogy végül mínuszosan zárja a szezont. A fejlettebb külföldi versenytársak ugyanis leszorítják az árakat a számukra még jövedelmező szintre, amely az évtizedekig nem beruházó termelőnek vélhetőleg a ráfordítási költségeit sem fedezi.
Nem véletlen, hogy a FruitVeb ismét kongatja a vészharangot: középtávon a hazai gyümölcsültetvények egyharmada menthetetlen, elkerülhetetlenné vált az ültetvénymegújítás. Ebbe azonban csak kevesen vágnak bele, mivel költséges, és több szezonnak is el kell telnie ahhoz, hogy a fák termőre fordulásával megtérüljön a beruházás. És nemcsak hosszú, bizonytalan is a folyamat, ráadásul a gyümölcstermelők átlagéletkora magas, a nemzedékváltás pedig a legtöbb esetben szóba sem jön, az utóbbi évtizedek hanyatlása miatt a fiatalok nem látnak perspektívát az ágazatban. Másrészt beruházási szándék esetén sem mindig jutottak forráshoz a termelők. Több elvesztegetett évtized után először 2020-ban jelentek meg olyan pályázatok, amelyek célzott vissza nem térítendő támogatással ösztönözték a gyümölcsösök megújítását és telepítését. Az ültetvények 40-50 százalékának fejlesztésére nincs lehetőség, 25-30 százaléka nem hatékony, de fejlesztéssel versenyképessé tehető, szintén 25-30 százaléka pedig fiatal vagy innovatív megoldásokkal – jéghálóval, fagyvédelemmel, növényvédelemmel – ellátott, a frisspiacra termelő korszerű ültetvény.
Öntözés nélkül ma már nem lehet termésbiztonságról beszélni, márpedig a gyümölcsösök 70-75 százaléka öntözetlen. Az állapotokat szemlélteti, hogy a fagy elleni védekezésre mindössze a kertészetek 10 százalékában van lehetőség, a jégesőtől 20 százalékuk van védve. A hiányosságokat jól jelzi, hogy a tavaszi fagyoknak legjobban kitett, idehaza jelentős kajszibarack az utóbbi hat évben kétszer hozott termést.
A fagynak kevésbé kitett, a szélsőséges időjárásra kevésbé érzékeny gyümölcsfajták esetében sem beszélhetünk nagy sikerekről. A legnagyobb mennyiségben termesztett alma jelentős része az öreg, elmaradott ültetvények és egyes termelők hozzáállása miatt csak a kevésbé jövedelmező ipari felhasználásra alkalmas, s a gazdák ki vannak szolgáltatva a jóval nagyobb lengyel almapiacnak. Európa egyik nagy meggytermesztőjeként sem sikertörténet az utóbbi időszak: a gazdák nemigen hajlanak az összefogásra, márpedig csak közösen tudnának kialkudni életképes felvásárlási árakat, ráadásul exportunk szinte kizárólagos iránya a német konzervipar. A hazai körte- és szilvatermesztés szintén évről évre zsugorodik, ezzel együtt a körte hatalmas mértékben drágult, szinte luxuscikknek számít. E gyümölcsök esetében a szaktudás hiánya tetézi a finanszírozás nehézségeit és a beruházási hajlandóság hiányát, így szinte képtelenség az unión kívüli európai országokkal versenyezni.
Nem csak rossz példákat találunk. Bár a málna eltűnőben, a szamóca továbbra is az egyik sikerágazat, mind a fóliasátras, mind a szabadföldi termesztés kiszolgálja a hazai igényeket a szezonban. Jelentősen nőtt az utóbbi években a dió termőterülete, erre a gyümölcsre nagy kereslet mutatkozik a nemzetközi piacokon, és a növény jól érzi magát a szélsőséges időjárás közepette is. A kereslet némileg visszaeshet, de hosszabb távon jó befektetés lehet a dió és a dióbél értékesítése. Szintén aranykorát éli a bodzatermesztés, aminek oka, hogy a növény nem igényel különösebb ráfordítást, így termesztése költséghatékony, a covidjárvány pedig soha nem látott keresletélénkülést hozott, igaz, mára alábbhagyott a felfutás.
Az élelmiszeripar itt is jelentős felvásárlónak számít.
A szabadföldi zöldségfélék piaca sokkal kedvezőbb, mint a gyümölcsöké. Magyarország csemegekukorica-nagyhatalom, az Egyesült Államok után a világ legnagyobb exportőre. A klímaváltozás azonban egyik évről a másikra megsemmisítheti az ágazatot. Ennek oka, hogy éréskor szinte azonnal be kell takarítani a termést, s ebben az időszakban mind a szélsőségesen csapadékos időjárás, mind a hőség akár teljes pusztulást okozhat. Ugyanez igaz a zöldborsóra, amelynek ráadásul a másodvetése a csemegekukorica, a termelés egy jelentős része ebből származik.
A már temetett növények között vannak visszatérők. A vöröshagyma termőterülete közel sem akkora, mint akár két évtizede, és a kistermelők helyett inkább néhány nagyobb területű gazdálkodó látja el a piacot, ám ennek köszönhetően jelentősen javult a termelés intenzitása, egy-egy területen nagyobb hozamok érhetők el. Ugyanez igaz a görög- és a sárgadinnyére, amelyek iránt nemcsak itthon, de külföldön is óriási a kereslet, amennyiben a nyár nem hűvös és csapadékos.
Az időjárás mellett óriási problémát okoz a munkaerőhiány. Az üvegházi, fóliasátras, azaz hajtatott kertészetek területe nagyot csökkent emiatt.
A hazai uborka-, paprika- és paradicsomtermesztés azonban kiugró fejlődésen ment keresztül,
így a területbeli visszaesés mellett nőtt a hozam e zöldségféléknél.
A szakemberek régóta hangsúlyozzák, hogy az új növényfajták nemesítése, valamint a technológiai beruházások nyújthatnak csak védelmet a termelőknek a klímaváltozás hatásaival szemben.
Nagy István agrárminiszter a Világgazdaságnak nyilatkozott, egy hosszú interjú során pedig a hazai mezőgazdaságról, az állattenyésztésről és az EU-ról is elmondta a véleményét.
„Hú, de demagógia ez, te jó világ!” – reagált Magyar Péter kijelentéseire az agrárminiszter.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
Óriási káoszt okoztak a tüntető traktorosok.
A mezőgazdaságban számtalan fejlesztést mutattak már be, ami a technikára kiéhezett fiatalok számára is vonzóvá teheti az ágazatot. Egy gyomirtó robotra akadtunk, amely óránkét akár 200 ezer oda nem illő növényt képes likvidálni lézerrel. Ez a csúcstechnológiás gép megoldás lehet a gazdálkodók állandó kihívásaira, a munkaerőhiányra és a gyomirtó vegyszerek környezeti hatására.
Brüsszel már készül rá, hogy sokat drágulhat Európában az élelmiszer. A következő évek kulcskérdése, elüldözi-e Európa az állattartókat?
Májusban megismétlik a romániai elnökválasztást; Tamás Sándor a magyarellenes szélsőjobboldal megerősödésétől tart. Interjú a román mélyállamról, külső hatalmak befolyásáról, s arról, hogy miért törölték el az elnökválasztás eredményeit.
A kormányfő ráfordult a 2026-os választásokra, folyamatosan apadó jobboldali szavazóbázisát ezzel a bejelentéssel is meg kívánja tartani.
